Teatálca
A chapan, avagy teatálca a kungfu teázás nem nélkülözhetetlen, de hasznos kelléke. Szerepe, hogy a teakészítés közben keletkező fölös tisztító, melegítő vizet és mosóteát elnyelje, elválassza a tiszta eszközöktől és teától.
Gaiwan
Hagyományos kínai teafőző és ivóedény.Kungfu teázásnál nem isznak belőle, teáskannaként használják, fedele egyaránt szolgál a hő megőrzésére, a tea kavarására és szűrésére. Az ázás ideje alatt nem fedik le. Ha kész, a fedővel visszatartják a tealeveleket, és átöntik egy másik csészébe, mindig hagyva egy kevés teavizet a leveleken újraforrázáshoz.
Yixing kanna
A teáskannák már több, mint ezer év óta velünk élnek, de igazából a ma is ismert szálas teák feltalálásával kerültek a figyelem és a használat középpontjába. Az első teáskannák a chao zhou teázás vízforraló és teakészítő agyag kannái voltak. Alapvető változást az jelentett, amikor a XVI. században az "Arany Homok Templom" egy szerzetese mutatta be az ún. "ötszínű" (Zi Sha - Bíbor sár) agyagból égetett kannáit. A Tai Hu közeli Yi Xing város lakói a helyi, különleges összetátelű agyaggal kezdték el készíteni kézműves tárgyaikat. A yixing teáskannák valóban jobb minőségű tea elkészítésére alkalmasak. Mikroporózus, üvegszerű, nagy fémtartalmú kristályos anyagú eszközök, amik "emlékeznek" a benne készített tea ízére. A yixing kannák ára jelentősen emelkedett az elmúlt években, aminek oka, hogy néhány hagyományos mélyművelésű yixing lelőhely kimerülőben van, de a kannák elkészítése is nagy hozzáértést igényel. A kannát agyagból kézzel formálják, nem használnak sem fazekaskorongot, sem öntőformát hozzá.
Ivócsésze - chawan
Mázas csésze - A kumidashi általában egy nagyon szép kivitelezésű kicsinyített chawan és éppúgy, mint a chawanok nagyon sokféle formája lehet. Eredetileg arra használták, hogy a teaszertartás előtt a teaház tornáca alatt várakozó vendégeknek amolyan fogadó teát szolgáljanak fel benne. A csészék az ún. Akazu kerámia termékei, ami a Nara-korban (710-794) keletkezett. Az eredeti műhelyek egy része áll és a mázazási technikák is nagyon régiek, a XVI. századig nyúlnak vissza (shino, oribe, kizeto, és ofuke).
Porcelán csésze - Az Imari porcelán (伊万里焼) a déli sziget Kyūshū északnyugati részén fekvő Hizen tartománybéli Arita városából származik. Az itt termelt porcelánt Imari (Saga) kikötőjében hajózták be Európa felé a XVII. századtól kezdve. Ezért nevezhetjük imari porcelánnak, vagy Arita-yaki-nak is (有田焼).A japán porcelán gyakorlatilag egyet jelent ezzel a porcelán típussal, holott ezen belül több iskola és műhely és ezen kívül is jelentős porcelán gyártó műhelyek működnek Japánban. Közvetett módon az imari porcelán hatott az Európában kialakított porcelán manufaktúrákra.
Teaszellem
A tea szellemet nem szellemnek hívják, hanem tea állatkának, sőt tea háziállatnak!! Cha Chong Wu 茶宠物. Az hogy háziállatként jelenik meg, egyben azt is jelenti, hogy része az embert és teáját körülvevő kultúrának, szellemiségnek, innen a tea szellem elnevezés magyar ötlete is.
A tea háziállat formailag a kínai mitológia főszereplőit jelenítette és jeleníti meg: Ch’ing-Wa Sheng szelleme háromlábú "világbéka" formájában, amit a feng shuiban Jin Chan (金蟾) néven arany békaként ismerünk, energiát, szerencsét és jólétet hoz a jelenlevőknek. De van még teknős, sárkány, bivaly. Az állatokon túl pedig állandó szereplő Bodhidharma és Buddha. A japán teában felhasznált kisplasztikákban felbukkan az állatöv összes szereplője különös tekintettel a patkányra, a tigrisre és a bivalyra.
A tea állatkának nagyon lényeges funkcionális feladata is volt (van), ami a tea asztal körüli társaság szellemének fenntartásához kapcsolódott. Amikor egy társaság összegyűlt a helyi „fonóban”, avagy teaházban, vagy egyszerűen Qi néninél, vagy Zhao bácsinál, a vendégek megfelelő sorrendben ültek le és a tea asztalon elrendezett tárgyak is ehhez igazodtak. A vizet parázson, öntöttvas kannában forralták. Az eszközök elrendezése, elmosása hipnotikus mozdulatsorban ringatta el a hallgatóságot, amire a tea állatka műsorszáma tett pontot.
Az állatka a kannát is melegítő parázs fölé tett vaslapon foglalt helyet a fővendég közelében, kínosan ügyelve arra. hogy ne a fővendég felé fordítsák. Az elmosás, tea mutatás andalító, koncentrált előadásának végén, a tea elmosása után, de az első felöntés0 előtt a zisha agyagból készült felforrósodott állatkára egy kis forró vizet loccsantott, mire az a pillanat törtrésze alatt elgőzölgött és az állatka a vizet kifújva, lespriccelve a vendégek egy részét, akik ezt hangos hahotázással fogadták.
Ennek a mai szertartásba átmentett része, hogy a tea állatkára teát locsolunk, amit az állatka a szájára, vagy más testrészére fúrt lyukkal, megint csak a hőmérséklet különbségnek és a tea olajainak köszönhetően az állat szép buborékba fúj, ami szintén hangos tetszésnyilvánítást vált ki a közönségből. Máskor a loccsantás arra szolgált, hogy ellenőrizzék a teához előkészített víz hőmérsékletét. A megfelelő víz hangos szusszanással távozott a sárkány, béka, stb szájából.
Van néhány szabály, amit be kell tartani a tea állatka „működtetés során. az állat a teamester felől nézve a tálca bal felső sarkába kerül, az első sorba, szemben a fő-vendéggel. Békából, teknősből sosem használunk kettőt, a többi állatkából a jó ízlés határain belül lehetséges többet is felrakni. Ha Buddha „szellemünk” van, azt mindig a vendégek felé kell fordítani.
